|
1. |
|
|
|
|
Egyedül voltam az éjszakában
Magányos, elkeseredett
Úgy gondoltam
Talán véget vetek
Az életemnek és a nyomorúságnak
És akkor
Utolsó elkeseredésemben
Kiléptem a munkásszállóról
Gondoltam
Még egy utolsó sétaként
Elbúcsúzok ettől a bolygótól
És akkor megláttam egy feliratot
Gyönyörű piros betűkkel azt írta, hogy
"Két Korsó Söröző"
És amikor oda beléptem akkor megláttalak
A két hatalmas melled
Csodálatosan odavonzotta a tekintetemet
És megláttam rajta egy hatalmas sárkányt
Amely mosolygott rám
És tudtam hogy
Te vagy az életem
Te vagy a megoldás
Te vagy a hercegnő
Refr
Az ezüst hercegnő
A csodanő
A megmentő!
Te vagy az egyetlen, az életem!
Az ezüst hercegnő!
Azóta együtt vagyunk
És mindent együtt csinálunk
Eggyé lettünk
Együtt vásárlunk
Együtt adjuk el a cuccunkat
Szeretkezünk és lopunk
És amióta ismerlek, nem tudom,
Többé mi az, hogy magány
Mi a szomorúság
Mi a halál
Mert benned vagyok
És annyira élek
És annyira imádlak
Te csodálatos Nő
Refr
Ezüst hercegnő
Ezüst hercegnő!
Emelj fel magadhoz
Tégy a melleidre
És vigyázz rám Te Csodanő!
Annyira imádlak!
És nélküled többé lélegezni se tudok
És mindent odaadok neked a testemet és a lelkemet is
Csodálatos nő
Herceg
nő!
|
|
2. |
|
|
|
|
Rohanok egy tolókocsiban érted
Rohanok egy tolókocsiban most csak teérted,
Rohanok az autópályán mindenkivel szemben,
Autókat, buszokat, tankokat gázolok sorba szépen,
Mert csak az a fontos nekem hogy a te ágyadba érjek.
Ref.: Rohanok most érted, Rohanok most érted,
Egy tolókocsiban érted, hogy a te ágyadba érjek.
Rohanok most egy nyomorult tolókocsiban érted,
Te meztelenül fekszel az ágyban és tévét nézel,
Nézed és várod, hogy minél előbb odaérjek épen,
S feltöltselek erővel és vidámsággal téged.
Ref.: Rohanok most érted, Rohanok most érted,
Egy tolókocsiban érted, hogy feltöltselek téged.
Rohanok egy papír tolókocsiban most csak teérted,
Te lehunyt szemmel fekszel, s nem tudod mikor és ki jön érted,
Talán nyomorult vagyok, de most jövök és feltöltelek téged,
És addig gázollak, amíg még nem kérsz belőlem.
Ref.: Rohanok most érted, Rohanok most érted,
Egy tolókocsiban érted, hogy még kérjél belőlem.
|
|
3. |
|
|
|
|
Fogd a széket
Fogd az asztalt
Fogd a szekrényt
Fogd az ágyat
Vágd ki az ablakon
Vágd ki az ablakon
Valakit találjon
Fejen találjon
Fogd a főnököt
Fogd a szomszédot
Fogd a rendőrt
Fogd a boltost
Vágd ki az ablakon
Vágd ki az ablakon
Valakit találjon
Fejen találjon
Fogd a jelened
Fogd a múltad
Fogd a jövőd
Fogjad magad
Vágd ki az ablakon
Vágd ki az ablakon
Valakit találjon
Fejen találjon
|
|
4. |
|
|
|
|
Ha te engem foj, foj, fojtogatsz,
A butaságoddal zaklatsz,
Ha politikázol, problémázol,
Ha nincspénzezel, fáradtozol,
Akkor én foj, fojt, fojtalak,
Bizony én megfojtalak.
Ha engem foj, foj, fojtogatsz,
Rossz a világgal panaszkodsz,
Ha azt mondod nem szeretnek,
Ha azt mondod nem értenek,
Akkor én foj, fojt, fojtalak,
Bizony én megfojtalak.
Ha engem foj, foj, fojtogatsz,
Csak sírsz, sírsz és nyafogsz,
Ősátok miatt haragszol,
Lélekgödrödbe lehúzol,
Akkor én foj, fojt, fojtalak,
Bizony én megfojtalak.
Akkor én foj, fojt, fojtalak,
Bizony én megfojtalak.
|
|
5. |
|
|
|
|
A kórház udvarán állok, és a napba nézek,
Te fent ülsz a fán és a szemembe nézel,
Furcsán nevetsz, s ijesztgetsz engem,
Kiöltöd a nyelved, s öltögeted felém.
Pedig valamikor, olyan ártatlan voltál, és szép,
Rád se mertem nézni, annyira szerettelek.
Ott ülsz a fán és fenyegetsz engem,
Hatalmas nő vagy és mutogatsz mindent,
Simogatod a ruhád, rángatod a tested,
Előveszed a melled és ijesztgetsz vele,
Pedig valamikor olyan kedves és szép voltál,
Rád se mertem nézni, mert annyira kívántalak.
Te fent ülsz a fán és a ruhádat téped,
Előveszel mindent s csak mutogatsz nekem,
A lábad közével elrettentesz engem,
Miközben hangosan röhögsz és énekelsz nekem,
Pedig valamikor, annyira édes voltál és szép,
Tudom, ez nem lehet más, csak optikai csalódás.
|
|
6. |
|
|
|
|
Motorfűrésszel fésülködöm, hogy jobban nézzek ki neked,
Gránátokkal mosom az arcom, hogy szebb legyek neked,
Gyönyörű a tested és én őrülten vágyom utánad,
Ha nem leszel az enyém, akkor majd jól kicsinállak.
Rád gyújtom a várost, lerombolom a házad,
Megölöm az összes szomszédod, mert téged kívánlak,
Rá fogsz szokni a testemre és mindig kívánsz majd,
Én meg magam fölé emellek, és jól kirázlak.
Elkaplak, és magam alá teperlek téged,
Szétkaplak és rajtad tornázok, míg meg nem unlak téged,
Imádni fogsz és cukorral, mézzel szívod magadba testem,
Én pedig leváglak és karácsonyra megeszlek.
|
|
7. |
|
|
|
|
nézem az utat már évtizedek óta
nézem és zabálom a vonalat
fiatalok jönnek szembe
nyitott autójukból röhögve és csúfolódva
egy kicsit megütöm őket
s ők sikoltozva vágódnak le az útról
mi viszont döcögünk tovább
hátul egy nő hányni kezd, egy kisfiú röhög
egy német és egy fekete
magnót cserél mosolyogva
de látom jönnek újabb arcok
nem is annyira fiatalok
őket is megütöm
s az emelkedőről
ők is esnek lefelé
rettegve sikoltozva
s nem értem miért is félnek
az örök álom nekik is ajándék
s kaptatunk felfelé
fel a hegy tetejére
és mentőautókat, és rendőrautókat, és tűzoltóautókat
szorítok le
lökök le
a szakadékba
azok gördülnek lefelé szépen
én meg egyre fiatalabbnak
egyre fiatalabbnak érzem magamat
a friss holtak átadják nekem erejüket
soha még nem voltam ilyen
izgatott és érzékeny
megkönnyebbül és vidám
most mindent érzek
és most mindent tudok
ezért hajtok neki a védőkorlátnak
és invitálom hosszú repülésre
kedves utasaimat
az idő szárnyas buszán
s várom felálló farokkal
hogy belezuhanjunk a semmi tengerébe
kis lázmérőként szúrva azt át
egy rövid pillanatra
|
|
8. |
|
|
|
|
Jó estét kívánok, én az óraleolvasó vagyok,
Minden betűt, számot a fejükből kiolvasok,
A lakásban is most egy kicsit körülnézek,
Hogy új izgalmakat hozzak kedvességgel.
Jó estét kívánok, én az óraleolvasó vagyok,
A fogyasztásról most már minden szépet tudok,
Sorakozzanak fel most hátul a konyhában,
Megkérdezném miért nem hívtak mostanában.
Jó estét kívánok, én az óraleolvasó vagyok,
Én ma szépen az órájukat végleg leolvasom,
Leszerelek magukról, kezet, lábat, fejet,
S befejezzük a fogyasztást, leolvasást örökre.
Ref.
Ne féljenek, kérem, a fejszét csak azért hordom,
Hogy a pulcsimhoz színben valami passzoljon.
Nyugodtabb vagyok, ha őt a kezemben tudom,
Hogy miért is jöttem, most mindjárt megmutatom.
|
|
9. |
|
|
|
|
10. |
|
|
|
|
A szád a legszebb nyílásod,
Azon lélegzel, eszel és iszol,
Vele halászol a nagyvilágra,
Lenyeled, majd kitolod a kukába.
A szád a te nagy hangszóród,
Rajta üvöltesz, sikoltasz, fohászkodsz,
Énekelsz, s röhögsz jó nagyokat,
Ha beverik, káromkodsz jó hangosan.
A szád a legjobb szerszámod,
Legszebb, ha mélyvörösre rúzsozod,
Nyögsz vele, suttogsz és sóhajtasz,
Jól rátapadva egy másikra.
Ref.:
Eszem a szád, eszem a szád,
Eszem az aranyos kis icipici szád.
A szád, a szád,
Nyelj el vele már!
|
|
11. |
|
|
|
|
A szerelem az egyetlen igazság,
kiválaszt, fellángol, s örökre vezet,
Soha nem kérdez, mégis mindig válaszol,
Én csak téged szeretlek ma is Horthy Miklós.
Kisstílű mai gonoszok bármit mondhatnak,
Az én szerelmem örökre megingathatatlan.
A szerelem küzdelem, a szerelem forradalom,
S bár annyira kínoz, mert olthatatlan,
Mégis mindig kárpótol, és a harchoz új erőt ad,
Ezért ma is imádlak téged Kádár János.
Bölcsességed, jó szándékod megkérdőjelezhetetlen,
Ki volt nekünk valaha is jó, ha nem te.
Ha manapság elszomorodok, elbizonytalanodok,
Mert megbántanak az igazságtalanok,
Tudom, csakis te vagy az, aki megvéd engem
Aki mindig mellettem állsz, s bármikor segítesz,
Én szeretlek téged Orbán Viktor,
Mert örökre felszabadítottad rabságából a nemzetünket,
Nem riadtál meg a szörnyű gonosz ellenségtől,
Itt vagy nekünk, s itt is maradsz az élünkön örökre.
|
|
12. |
|
|
|
|
Levágom a kezem, hogy a kofferedbe férjek,
Letépem a lábam, hogy az ágy alá beférjek,
Lyukat vágok magamon, hogy jobban lásd a tévét
Kiviszem a maradékom, hogy ne zavarjon téged
Pörgök a fejemen,
Forgatom a testemet,
Pörgök a fejemen,
Elszállok én feletted.
Szép piros fülemmel, díszítelek téged,
Rád szerelem mindazt, ami jól áll néked,
A lábam, a karom, s a szemem lesz az éked,
Együtt nézünk tükörbe, ahol mindig egy arc fér el.
Pörgök a fejemen,
Forgatom a testemet,
Pörgök a fejemen,
Elszállok én feletted.
A tiéd az én lábam, mely pörögve felemel,
Az enyém a te karod, amely az ég felé dob fel,
Benned vagyok mozdulatlan, te pedig bennem élsz,
Összenőttünk, együtt forgunk, nem lesz semmi vész.
Pörgök a fejemen,
Forgatom a testemet,
Pörgök a fejemen,
Elszállok én feletted.
|
|
13. |
|
|
|
|
14. |
|
|
|
A Tudósok napjaink legőrültebb szuper-gruppja: a mikrofonnál kegyetlen írónk és festőnk, a zenekar-alapító drMáriás énekel és fúj, jobbján Tövisházi Ambrus, a Péterfy Bori and Love Band kitűnő vezetője játszik billentyűs hangszereken, balján a Brains kiváló basszusgitárosa, Endrei Dávid nyomja a szédítő futamokat, míg a doboknál Jeli Gergely, a Duna-kanyar legjobb dobosa zúzza a bőröket.
///
A Tudósok olyan stílusteremtő zenekar, amely a megszokott zenei irányzatokat kikerülve, közhelyeit kiforgatva egy vérbeli kelet-európai kritikus, szórakoztató és katarzis-produktív zenei nyelvet alakított ki, amely egyszerre jazz és underground, funk és punk, világzene és avantgárd. Vidáman tragikus dalszövegeik és semmihez sem hasonlítható sodró zenéjük napról-napra egyre több bölcs és naiv rajongót nyer az ember felszabadítása és az értelmes túlélés ügyének. A legszebb szerelmes dalok című legújabb lemezük friss őrültsége és páratlan lendülete sok-sok könnyes kacagást, önfeledt éneklést és felindultságból elkövetett szexuális táncot ígér minden kedves hallgatójának.
