lyrics
A kórház udvarán állok, és a napba nézek,
Te fent ülsz a fán és a szemembe nézel,
Furcsán nevetsz, s ijesztgetsz engem,
Kiöltöd a nyelved, s öltögeted felém.
Pedig valamikor, olyan ártatlan voltál, és szép,
Rád se mertem nézni, annyira szerettelek.
Ott ülsz a fán és fenyegetsz engem,
Hatalmas nő vagy és mutogatsz mindent,
Simogatod a ruhád, rángatod a tested,
Előveszed a melled és ijesztgetsz vele,
Pedig valamikor olyan kedves és szép voltál,
Rád se mertem nézni, mert annyira kívántalak.
Te fent ülsz a fán és a ruhádat téped,
Előveszel mindent s csak mutogatsz nekem,
A lábad közével elrettentesz engem,
Miközben hangosan röhögsz és énekelsz nekem,
Pedig valamikor, annyira édes voltál és szép,
Tudom, ez nem lehet más, csak optikai csalódás.
credits
license
all rights reserved