lyrics
Van nekem egy jószívű rendőr barátom,
Aki annyira jószívű, hogy engem gyakran megsajnál,
És ezért nekem adta az ő egyenruháját,
És én azóta ha csak tehetem abban járok-kelek, jövök-megyek,
És azóta az emberek engem többre becsülnek, és jobban szeretnek,
Távolról integetnek, sőt, a villamoson olykor nadrágomban is simogatnak,
És énnek csak egy bajom van, hogy azt hiszik, hogy én vagyok ő,
pedig én nem, vagyok ő, az én jószívű barátom!
Egy idő után még jobban megsajnált ez a drága jó ember,
S azt mondta, hogy nekem adja az autóját is, a szolgálatit,
És hadd gázoljak azzal boldogan, akit csak tudok,
Azaz közlekedjek bátran és belátásom szerint,
És én azóta nagyon jól érzem magamat, mert olyan jól esik,
amikor a kocsim alatt fekvő személyek integetnek és puszikat küldenek,
de ugyanakkor fáj, hogy én nem vagyok ő, az én jószívű rendőr barátom
végül ez a jószívű rendőr azt mondta, hogy
egyszerűen, nekem adja már a pisztolyát is, annyira szeret,
és tényleg ideadta, és azóta bármelyik üzletbe bemegyek,
és bármire rámutatok a revolverével,
mindenki, hihetetlen nagy örömmel mindent ingyen idead,
és ez annyira szép, és ez annyira fantasztikus,
egy gond van csak, hogy ez a rendőr barátom időnként azt mondja, hogy
„tudod, cserébe, hogy én ilyen magányos vagyok, azt szeretném, hogy
adjál nekem egy kis szeretetet, gyere ülj be az autómba, leszünk négyen-öten,
és te leszel a Zsanett, és mi szeretni fogunk téged,
mert mi vagyunk a jószívű rendőrök”
és én akkor azt mondtam, hogy nagyon jó, és nagyon szép ez az egész,
de én sajnos nem vagyok te, vagy éppen szerencsére
nem vagyok ő, nem vagyok az én jószívű rendőr barátom!!!
credits
license
all rights reserved